{jcomments on}A Soft OB 2010-es Rájátszásának már néhány hónapja vége de Dancer barátom élménybeszámolóját élmény olvasni:
A hőség, fáradtság és az öjöm é bódottá volt jellemző a hétvégi Soproni Országos Csapatbajnokság hiper-szuper, frenetikus, szenzációs rájátszásának a döntőjére. Csak egy-két külföldi sajtó szalagcíméből idézek.
Az angol Financil Times: Minden idők második legizgalmasabb döntőjét játszotta a Gilde és a Soul csapata! (az első a tavalyi)
A német Bild: Extázisban a Soul, tabletták nélkül!
A német Die Presse: A dupla 16 lett a Soul „G” pontja a döntőben!
A spanyol El Pais: Dupla öröm, a duplázásért dobott a duplára a Soul!
A francia L’equipe: A megérdemelt taps ismét a Soul-nak szólt a csapatbajnokin!
Az olasz Gazzetta Delo Sport: Egy nyilacska okozott közös erekciót a Soul tagjainak!
Egy meleg nyári napon, tágas iskolai sportcsarnokba, vidám diszkó zenére, jó hangulatban, elsőként érkezett a helyszínre a kis címvédő delegáció. Természetesen én később érkeztem a szerelmemmel, igazán vidáman, táncolva, feszültségmentesen. Hiszen már egy nappal korábban, szó szerint levezettem a feszültséget, hiszen 203 km-re van a lakhelyemtől:)
Köszöngetés, gyakorlás, megnyitó, himnusz, jó játékkívánás kézfogással, csatakiáltás részemről egy kicsit mindig meghosszabbítva, aminek nem mindenki örül, de engem szórakoztat:)… és máris elkezdődött a csaták sorozata.
Először a Sopron I. csapata volt az ellenfél. A kezdeti nyögvenyelős játék után magabiztos győzelemmel zártuk mind a két 9 nyertig zajló mérkőzést. Közben megérkezett egy autónyi szurkolótábor Budapestről. Akik fokozták az amúgy is jó hangulatot. Ezzel történelmet írtak, ugyanis a csk. elmondása szerint még sosem volt rajongótábor a Soul-ból a csapat döntőkön.(legalábbis amiben ő játszott) Szerintem ezek után lesz:) Visszatérve a játékra, pontosan nem tudom az eredményt, de nem volt veszélyben egy pillanatig sem a győzelmünk. Így hát készülhettünk a nagy döntőre. Ott viszont a Gilde és a Győr küzdött gépekkel és egymás ellen. Elsőt a Gilde a másodikat a Győr nyerte, így döntő játékra került sor. Ami azt jelentette, hogy lett egy csomó szabadidőnk. Én elmentem a párommal enni és közöltem, hogy 1 óra múlva itt vagyok, mint Láng Vince:) ezzel rögtön két hibát követtem el. Egyik: nem a csk.-nak szóltam.A másik: nem értem vissza egy óra múlva. Ezért megrovásban részesültem:) Többek között ezért sem vagyok jó csapatjátékos. De én ilyen vagyok! Erre még visszatérek később:) .
Végül is a Gilde diadalmaskodott a Győr felett, így velük játszottuk a mindent eldöntő döntőt.
3-fél 4 körül járhatott az idő. Meleg volt, már a nap is besütött, a kezekben ragadt a nyíl, a törölköző vezető darts kellékké lépett elő és már csak fél fittek voltunk, de az ellenfél is.
Jó játékot kézfogással, csatakiáltás a tőlem megszokott éppen aktuális maxi verzióval, majd megindult a küzdelem. Egészen 8-7 oda, amikor a döntetlenért küzdöttünk és Levente közölte, hogy én fogom játszani a tie break-et. Amit én szívesen vállaltam is, éreztem magamban áradni az erőt:) De nem került rá sor, mivel 9-7-re nyert aGilde. Ettől természetesen még nem estünk össze, inkább felturbózott minket a következő összecsapásra. Mindenki a maga módján töltötte az időt az első meccs után. A szünetet követően ismét jó játék kívánás, de immár összebokszolva, mint a nagyok:) az ellenfél kezdeményezésére. Csatakiáltás nagycsabi maxival 🙂 majd, csata II. Jól startoltunk, a közönség kiválóan szórakozott (lehet,hogy belépőt kellett volna szednünk, megoldódott volna a soft szakág problémája) 🙂 Én sokszor kimentem, mert mosakodni kellett a nagy meleg és az izgalom által keletkezett sós cseppek kellemetlen hatása miatt. Amúgy sem bírom az izgalmakat amiket a csapattársaim keltenek. Annyira jöttem mentem, hogy mire feleszméltem már 9-6-ra nyertünk, nyugodt jó játékkal sikerült elérnünk ezt az eredményt. De én erről lemaradtam, mint the dancer a válogatottságról!:) Jött megint egy kis szünet, ami jó hangulatban, de izgalomban telt. A kis Soul B közép is nagy izgalomban volt
Még nekünk sem szurkoltak így és még ők sem éltek át ilyen csapat izgalmakat. Ráadásul nekem még megadatott az is, hogy az édikém is ott izgult értem, értünk. Sosem gondoltam volna, hogy ez mennyi pluszt ad. Jó odamenni a szünetben a kedvesedhez a szurkolókhoz, akik bíztatnak, dicsérnek, vagy éppen lebénáznak. Tök mindegy mit mondanak, csak ott legyenek:) így nem csak a csapaton belül tudod elemezni az elmúlt mérkőzéseket és latolgatni a következőkben az esélyeket.. Persze jókat nevetni is lehet együtt.:)
Jött a trilógia befejező része, csak az a baj, hogy nem ismertük a forgatókönyvet. Ezért nekünk kellett azt megírni és eljátszani. Gondoltunk arra, hogy már a múlt évi részeket megismételjük, akkor sokkal olcsóbb:)
Jó játék, hivatalos össze boksz, csataüvöltés dancer maxival és start!
Minden egyes dobássorozat után hangos bíztatás, kiabálás, taps, vagy mind a három. Minden kiszállónál a felszabadult feszültségből adódó üvöltözés,(akár negró reklámot is forgathatnának) szétvert tenyerek. (már –már PDC hangulat) Tapintható volt a feszültség, én meg is tapintottam, méretes feszültség volt:) Elvesztett mérkőzés után őszinte nyugtatás, vigasztalás. Közben már sok ember jött oda megnézni a tavalyihoz kísértetiesen hasonló döntőt. A fáradtság már úrrá lett mindenkin. Látszott a duplákra elpazarolt nyilakon és a játékosokon is, de azt hiszem mi voltunk a nyugodtabbak. Mármint csapatilag, emberenként változó. Itt megjegyezném a Gildében játszó Bezzeg Nándi hihetetlen (látszólag) nyugalmát és stabil igazán jó játékát. Bármit lehet rá mondani, de el kell ismerni nagyon jó játékos és végig kimagaslóan játszott.
Ebben a döntő partiban viszont megváltozott minden, eddig is csapatként működtünk, de most lehetett mindenkin látni azt az akarást, elszántságot, ami a másikért is való küzdelmet és nem csak a saját maga miatti szereplést jelenti, (ami eddig rám jellemző volt) Ezt csak is egy igazi nagybetűs CSAPATTÁ kovácsolódott társaság képes, akik gyakorlatilag csak az aktuális mérkőzéseken vannak így együtt. Remélhetőleg jövő ilyenkor megint:) Ilyet utoljára a tavalyi döntőben éreztem és láttam, de most még a drukkerek jelenléte és eszement szurkolásának hatása óriásira nagyította, így jobban láthatóvá vált, szerintem a külsősöknek is. Ez az óriási különbség az egyéni és az IGAZI csapatjáték között. Én nagyon élveztem. Most végignéztem minden mérkőzést, amikor nem játszottam,de még mindig 5 –ször jobban izgulok a másikért, mint magamért.
Szóval mentek a jobbnál jobb mérkőzések, mindegyik egy örökkévalóságnak tűnt. Rengeteg örömmel záródott, de egyel több bánattal. Tehát így elérkeztünk ismét a 8-7-es Gilde vezetéshez. Oravecz Csabának jutott a hálás és egyben hálátlan feladat, a döntetlenért mérkőzött. A múlt évben ez nekem jutott, elárulom, hogy akkor is izgultam egy kicsit, de most… szorozd be tízzel! Hihetetlen koncentrálással állt oda a soha nem nyugodt természetű O.Cs. (nem ma kezdte). A következőt láttam. Csabi eljutott a kiszállóig, közben a háttérben a csapat és szurkolók egy része (én is) járkáltak a teremben erre-arra-ide-oda, mint a tigris a ketrecében, közben enyhén minden lépésnél meghajoltak, mint a japánok, kezük egyik pillanatban az arcukat takarta, a következő pillanatban erőteljes lendülettel előre csapódva lóbálták, mint a majmoknál látható. Tehát úgy nézett ki, mint egy csorda Japán tigris-majom, akik bólogató kutyákkal találkoztak párzási időben:) a lányok ülve „woodooztak”, és a nyugodtabbak szintén a padon ülve, vagy mögötte állva nézték az eseményeket. Mindenki csak a duplára fókuszálva nézte és várta a gép megnyugtató örömzenélését és jött az első muzsika. A következő partiban nagy előnyre tett szert, így nyugodtabbak voltunk. Addig a pillanatig amíg a második körben sem sikerült eltalálnia a d.20 at. Addigra már az ellenfél is elérte a kiszállót. Jött az uccsó lehetőség ekkor már senki nem moccant, csak a keskeny kis szektort bámultuk. Ha nincs meg, elúszhat az egész évünk. Elindult a nyíl… fölé, második… belül, harmadik beeeeennnnnneeeeee!!!! A vuvuzelát is elnyomó üvöltés tört elő a torkokból. Azt hiszem, ezekért a pillanatokért van értelme az egész éves küzdelmeknek. Én így még nem örültem, egy kopasz embernek sem. Azonnal leült a padra, Heve gyorsan nyomott egy csókot a feje búbjára, én ellenálltam a kísértésnek és csak jól megráztam a fejét, a csókot inkább az én Zsuzsimnak adtam:)(megjegyzem, meggyőződésem,hogy ezt egyéni versenyen nem tudta volna produkálni és ezért nagyszerű ez a csapatjáték) Ez már este 8 magasságában történt. Ekkor már tényleg minden játékosra ráfért egy fürdés, meg egy Norbi kazetta fotelból való megtekintése, akkor talán felfrissült volna a csapat minden tagja.
Közben Levi odahívott engem és a Palit ugyanis jött a tie break. Ki meri vállalni? Én megköszöntem a bizalmat. De nem éreztem magamban áradni az erőt, elfáradtam így gyáva lettem, a csapat érdekében nem vállaltam. Pali már ebben a döntő játékban egyszer legyőzte a Nándit és mivel ő játssza a partit ezért is és amúgy is, nagyon elszántnak tűnt, ezért Pali vállalta. A tesója áldását adta rá. Tehát, úgy mint előző évben a Pali kezében van a sorsunk.
Elkezdődött. Az első parti a Nándié. Ekkor leültem a hátsó padra ahonnan nem látom már a kijelzőn a számokat. Tolmácsot használtam, hogy mondja, mi történik
Pali amit nagyon tud, ilyen idegállapotban, odaállni és dobni a triplákat, csak csörgött ,csak csörgött a masina. Gyorsan egyenlített, majd csörgött, csörgött és zenélt a szerkezet. Így 2-1 ide Hihetetlenül összeszedetten játszott, de most még nehezebb odaállni. Ha elbízza magát, beleszaladhat egy nagy buktába. Ezért ugyanúgy kell játszani mintha most kezdték volna az egészet, ki kell iktatni azt a gondolatot, hogy már csak egyet kell nyerni és akkor vége. Ezt én a mai napig nem tudom megcsinálni, igaz nem is én állok ott.
Dobálnak, dobálnak és egyszer csak a tolmácsom megszólalt dupla 16 -ra dob a Pali. Teljes csend, valaki eltakarja a szemét, mások szorongatják a saját kezüket, valaki a másik kezét szorongatja. Én csak próbáltam ellátni odáig és ebben a pillanatban elengedi az első nyilat… mellé:(látszik rajta a koncentráció. Felemeli a kezét… céloz… elindul a kéz… nyújtva a kéz… repül a nyíl… és… és… és… a gép kijelzője egy nagy nullát mutat… megvaaaaaaaaaaaan… innen már nem tudom mi történt igazán. A hangorkántól semmit nem hallani:) ölelések, pacsik tömkelege, sikolyok, torokromboló üvöltések és erekció minden mennyiségben.:) gratulációk, ezeket meghallottam még a nagy zsivajban is:) Ha tudnék könnyezni akkor biztos az is kicsordulna, de ezt még csak a lányomnak sikerült elérnie.:) így történt, legalábbis így emlékszem és láttam én az egészet. Így nyertük meg ismét az országos kiemelt soft csapatbajnokságot! Aki nem hiszi, járjon utána!
A csapat: csk. Székely Levente, Székely Pál, Oravecz Csaba, Hevesi Tóth István, nagycsaba és Götz Balázs
.Köszönöm a szurkolóknak nélkülük ezt nem írhattam volna meg, legalábbis ilyen hosszan nem:)
Mára ennyi!
Menjetek vegyetek vuvuzelát a jövő évi döntőre, vagy menjetek énektanárhoz, erősíteni a hangszálakat!:)
the dancer, 2010. június 17. csütörtök