Lassan járj…

 

 

Mindenkinek el kellett kezdenie valahogy. Most induló cikksorozatunkban a mozgástanulást illetve azok buktatóit ismertetjük, bemutatjuk hogy mikor előnyös és mikor hátrányos az, amikor valakit a "mélyvízbe" vetnek.
 

A motoros készségek elsajátítása
 

Az edző hatékonysága számos faktortól függhet. Milyen legyen a jó edző: a sportág kitűnő ismerője, újító stratéga, tehetséges motivátor és hatékony személyi tanácsadó. Azonban az edzői hatékonyság központi magja a motoros tanulási folyamatok megértése. Mindenek előtt a hatékony edző egyben jó pedagógus is. A különböző sportágak a komplex motoros késségek széles skálájának elsajátítását igénylik. A sportolók kezdetben nagyon eltérő képességekkel és előzetes tapasztalatokkal rendelkeznek. Az edzőnek ezért ismernie kell azokat a folyamatokat, amelyek által egyrészt a kezdők elsajátítják a számukra teljesen idegen új készségeket, illetve amelyek által a tapasztalt sportolók fenntartják, és a lehetőséghez mérten javítják a már elsajátított készségeket. Ha az edző megérti ezeket a folyamatokat, akkor képessé válik a hatékony edzésmunka kialakítására, és nyílt, egyértelmű visszajelzés biztosítására. Ezáltal a sportpszichológusok is képessé válnak arra, hogy kritikáikkal segítsék az edző munkáját.

 
A motoros tanulás meghatározása
 
A motoros készségek elsajátítása olyan belső folyamatok készlete, amelyek az edzéssel vagy a tapasztalatokkal kapcsolódnak össze, és meglehetősen állandó változásokat eredményeznek a motoros mozgási képességekben. A képesség szó itt azt jelenti, hogy amint egy készséget elsajátítottak akkor a készség végrehajtásának lehetősége vagy valószínűsége nagymértékben fokozódik. Ennek ellenére, természetesen a tehetséges és képzett sportolók is követnek el hibákat. Mivel a motoros tanulást egy belső folyamat, és a központi idegrendszer befolyásolja, ezért ez a jelenség közvetlenül nem vizsgálható. Azonban lehetőségünk van a sportoló teljesítményének a megfigyelésére, ami egy mérhető viselkedés és ennek segítségével, a tanulás folyamatának segítségével is levonhatunk bizonyos következtetéseket. Fontos az is, hogy ezek a teljesítményváltozások relatívan állandóak, ez azt jelenti, hogy a sportolónak ezeket a készségeket ismétlődően végre kell hajtania, még egy edzés nélküli időszak után is.
 
A motoros tanulás fázisai
 
A sportolók fejlődésük során különböző lépcsőkön haladnak keresztül. A tanulási folyamat modelljét Fitts és Posner (1967) fejlesztették ki, és három fázist különítettek el: kognitív, asszociatív és autonóm. Azonban félrevezető lenne azt gondolni, hogy ezek a fázisok egymástól élesen elkülönülnek, hiszen mivel tanulási folyamatról van szó, nem határolhatjuk el őket. Így ezeket a fázisokat egyfajta kontinuum-ként kell felfogni, ami azt jelenti, hogy a kognitív átfedi az asszociatív, és az asszociatív átfedi az autonóm fázist.
 
1.   A kognitív fázis
 
Ebben a fázisban a sportolónak azt kell megértenie, hogy hogyan kell egy adott készséget végrehajtani. Az edző vagy az oktató elmagyarázza, és jellemzi ezt a készséget. Emellett gyakran vizuális segédeszközöket is alkalmaznak, például filmek, táblázatok vagy egyéb vizuális ingerek, annak érdekében, hogy a sportolót segítsék az új készség elképzelésében. Ebben az időszakban a tanuló a mentális folyamatok által érti meg, hogy hogyan kell az adott feladatot végrehajtani. Ez a fázis sokkal több verbális aktivitási igényel a tanuló részéről is, hiszen mozgás közben gyakran beszélnek önmagukhoz.
          Az új készség magyarázata és bemutatása után a tanuló kifejleszt egy motoros programot. A motoros program hasonlít egy számítógépes programhoz, az adott készség absztrakt, belső reprezentációinak a készlete, amely a mozdulat kivitelelezéséhez számos utasítást tartalmaz. Ezek az utasítások az idegrendszer és az izmok nyelvén íródnak, és lehetővé teszik a sportoló számára a készség gyakorlásának az elkezdését.
Eleinte ezek csak nyers és kezdetleges utasítások. Természetesen a program során hibák is előfordulhatnak, ugyanúgy ahogy egy számítógépes program megírásakor is. Azonban gyakorlással és visszajelzésekkel, amelyek a sportoló szenzoros rendszeréből és az edzőtől származnak, ez a motoros program folyamatosan finomodik, és egyre hatékonyabban kontrollálja a teljesítményt.
          Ez a folyamat maga után vonja a részletekre való tudatosabb odafigyelést, így a tanuló nem vehet figyelembe más környezeti aspektusokat, például a csapattársak helyzetét. A kognitív fázis domináns szenzoros rendszere a vizuális rendszer: megfigyeljük a végtagjainkat, miközben gyakoroljuk az adott készséget.
          A kognitív fázis kritikus aspektusa még az adott készség demonstrációja. Igaz az a mondás, hogy „egy kép legalább ezer szót megér”, és a demonstráció referenciaként szolgál a tanuló számára, és ezután a tanuló elkezdheti a gyakorlást, hiszen egyre pontosabban ismeri az adott készséget. A jó demonstráció hatékony eszköz lehet a készség alapvető megértésében. Azonban még a leghitelesebb demonstráció sem lehet biztosíték arra, hogy a sportoló figyelme a demonstráció legfontosabb részére fog irányulni. Ezért az edzőnek el kell mondania a sportolónak, hogy pontosan mire figyeljen oda, legyen az akár a bal kar helyzete a büntetődobás során vagy az egész testhelyzet egy golfütés folyamán. A helyes demonstráció bemutatásának egy közkedvelt módja az a rajzfilmszerű képsorozat, melyen egy kutyát tanítanak meg bizonyos mozdulatok (Singer, 1982). Az első kép azt mutatja miközben a kutya, emeli a lábát, hogy „megtiszteljen” egy széket a nappaliban. A második képen a kutyát és a gazdáját látjuk, amint a szabadban állnak egy fa mellett. A harmadik képen a kutya gazdája bemutatja a kutyájának a megfelelő technikát, természetesen a fa felhasználásával. A kutya mellette ül és minden figyelmét a mozdulatra összpontosítja, legalábbis úgy tűnik. A negyedik képen már ismét csak a kutyát látjuk, egyedül benn a házban, a kedvenc széke mellett, de most a másik lábát emelve végzi a „dolgát”. Valami nem stimmelt. A bemutatás helyes volt, de a „tanuló” nem arra figyelt, amire a „tanár” gondolta, hogy figyel. Ebből is láthatjuk, hogy mennyire fontos, hogy az edző felhívja a sportoló figyelmét a kritikus mozzanatokra, természetesen egy sportolónak biztos, hogy nem egy „székkel” gyűlik meg a baja.
          Mennyire fontos, hogy a bemutató helyesen legyen végrehajtva? Lehetséges az, hogy a sportoló egy helytelenül végrehajtott mozdulat megfigyelése által is tanul? Ezeket a kérdéseket olyan vizsgálatokkal próbálták megválaszolni, melyek során egyszerű reakcióidő feladatok, komplex videojátékok és olyan sportkészségek, mint például a súlyemelés végrehajtása által, megpróbálták a tapasztalt, szakértő „modelleket” és a kezdő, hibákat elkövető demonstrátorokat összehasonlítani. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy egy tanulási modell megfigyelése ugyanolyan hatékony lehet, mint egy adott készséget végrehajtó modell megfigyelése, feltéve, ha a megfigyelőnek lehetősége van a modellre irányuló visszajelzésre. Emellett egy tanulási modell megfigyelése számos pszichológiai előnnyel is járhat, különösen a fokozott önértékelés és önhatékonyság szemszögéből.
          A kognitív fázis, az egész tanulási folyamatot tekintve meglehetősen rövid szakasz. Tarthat csupán néhány percig, mikor például egy idősebb, képzett sportolónak egy egyszerű készséget kell elsajátítania, de ha sokkal komplexebb készségről van szó, és a sportoló is nagyon fiatal, akkor ez a tanulási fázis sokáig is elhúzódhat.A kognitív fázis akkor ér véget, ha a sportoló képes az adott készséget a látottak alapján kivitelezni, és elkezdheti az önálló gyakorlást.

 

Hozzászólások

By | 2010-04-27T11:47:03+00:00 április 27th, 2010|Sport Pszihé|

About the Author:

Leave A Comment