Lakside Kvalifikáció & Winmau Master 2010 III. rész.

III. rész A verseny és versenyzés

Az előző rész végén írtam a környezetről és a hozzá állásról. Annyit hozzá tennék, hogy nem lehetett aktív játékost részegen látni. Aki sörözött az maximálisan betartotta a WDF előírásokat. Pl. Daryl Fitton egész nap 1 korsó sört ivott a szombati versenyen. Pont ez a lényeg. Van önkontrolljuk és annak ellenére, hogy eddig náluk engedve volt főleg a top játékosok tartózkodnak az alkohol fogyasztástól.

Robert Wagner megosztotta velünk azt az információt, hogy ők azért szorítják vissza az alkohol fogyasztást, mert a BDO kijelentette hogy a Londoni olimpia évében biztosan bemutató sport lesz a darts és hogy attól az évtől már tiltani fogják az alkoholt és komoly ellenőrzések lesznek.

 

{jcomments on}

Na de vissza a versenyzéshez. Pénteken a Lakeside-i kvalifikációra került sor. Én a szokásos szerencsémet elővéve rögtön az elején a 256-os táblán kaptam ellenfelet. Nem is akárkit. A Man szigeteki ranglista vezetőt Wayne Harrison-t. Man szigetekről azt kell tudni hogy az ott játszó játékosok a BDO versenyeken rendszeresen megmérettetik magukat hiszen a szomszéd szigeten laknak.  Mindenkinek felhívnám a figyelmét arra, hogy ezen a versenyen már nincsen lehetőség pihenő legekre, vagy bemelegítő mérkőzésekre. Itt mindenki jó játékos és a legrosszabb legek is 7 körösek. 8 környi sor van csak az író táblán és szinte soha nem kellett használni a nyolcadik sort. Még az ifik is rendszeresen ezen belül maradtak ( erről kicsit később).

 

Az első mérkőzésemre az új szisztémámmal melegítettem, 2/3 tábla előtt, 1/3 mentális. Nem is nagyon volt lehetőségem másra hiszen egy táblánál minimum 6-7 ember várakozott, hogy bemelegítsen. Egy hangos szó nélkül mindenki kivárta sorát és tette a dolgát. Később a 2 db melegítő táblánál esetenként 10-12 játékos ugyan ilyen higgadtsággal és türelemmel készült a mérkőzésére.

A sorsolás nem nekem kedvezett, így tudtam hogy elengedhetetlen a jó kezdés. A tömeggel nem is volt baj, de a magyar átok a kiszálló az első két legben hátrányt hozott nekem. Mind a két legben elsőként dobhattam kiszállóra de elhibáztam és az ellenfelem kidobta. Itt megjegyezném, hogy ebben a mezőnyben nincsen lehetőség még egyszer próbálkozni. Vagy kidobod abban a körben amikor oda érsz vagy az ellenfeled kidobja.

Röpködtek a 140-ek és a 100-ak meg a 180-ak. Össze kaptam magam és följöttem 2-2-re de az utolsó legben mindent megtett az ellenfelem és egy gyönyörű 4 körössel megnyerte az első szettet. De ekkor jött amit még sosem érezte. A hátránytól megtáltosodtam és elindult a kezem és a következő 2 szettben 6 db 180-at dobva megnyertem a mérkőzést. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a kiszállókat nagyon magabiztosan dobtam. Életem egyik legnagyobb küzdése volt.

A második ellenfelem szintén nem piskóta. Az Ír feltörekvő tehetség aki 2 szeres Ír utánpótlás bajnok és az Glassgo Openen a felnőttek között 5-ik lett. Most 19-éves fiatalember nagyon keményen játszott. Szórta a 100, 140-eket de őt még meglehetett zavarni egy két jó sorozattal. Ennek ellenére ha leért kiszállóra akkor nem hibázott. Kaptam tőle a második legben 2-2-es szorult helyzetben, hátulról egy olyan 5 köröst ahol 132 pattant ki. Ennek ellenére magabiztosan jó játékkel hoztam ezt a mérkőzést. Annyira magabiztosan hogy a harmadik szettben 2-1-es vezetésnél hátsó pályán a győzelmet úgy hoztam, hogy 6 db T20-at dobtam egymás után és a 7-iket épphogy a drót fölé dobtam. Ekkor éreztem azt először amiről a Nándi Beszélt idén nyáron Bécsben a kilenc nyilas kísérleténél. Azt mondta, hogy fogalma sem volt hány körnél tart csak arra ügyelt hogy amikor eldobja a 3 nyilat az éppen aktuális állásnak megfelelőt dobjon. Bennem sem tudatosult a 141-es kiszállónál hogy már a 7-ik T20-at akarom megdobni.

A harmadik mérkőzésre már úgy álltam oda, hogy ide nekem az oroszlánt is. Egy német fiú Arno Merk, aki ebben az évben kezdte a felnőtt pályafutását és rögtön év elején a German Gold Cup-on 9.-ik helyet szerzett, következett a sorban. Holland stílusban nagyon gyorsan dob de pontosan dob. Egy nagyon kiélezett és szoros mérkőzést játszottunk. Fej fej mellet haladtunk és felváltva nyertük a legeket. A döntő szettben 1-1-nél hibáztam és ezt rögtön kihasználta Arno. A következő leget minta szerűen, kezdésből egy 5/2-es játékkal, nyerte és így ő jutott tovább. Ennek ellenére egyáltalán nem voltam csalódott. Egy nagyon jó mérkőzésen egy nagyon jó ellenféltől kaptam ki. Ezt azzal is bizonyította hogy ő a végén kvalifikálta magát a Lakeside-i VB-re. Ezután nagy meglepetésemre sokan jöttek gratulálni és több országból is kaptam meghívást a versenyeikre. Csak ki kellene utazni mert a szállást elintéznék. Aztán az egyik angol bíró meg egy skót játékos odajött a napvégén és azt mondták hogy igazából a mi mérkőzésünk döntött szerintük a továbbjutásról. Ezek a dolgok nekem akkora pluszt adtak hogy azóta sem tudok leállni. Most már biztos vagyok benne, hogy a kellő gyakorlással és odaadással bármit elérhetek. Felvettem a versenyt a legjobbakkal és így lettem a 188-ból a 33-ik.

Hozzászólások

By | 2015-07-29T10:34:18+00:00 november 9th, 2010|Élménybeszámoló|

About the Author:

Leave A Comment