Hol vagy most?
Itt…
Mikor történik mindez?
Most…
És mi vagy te?
Ez a pillanat…
(A békés harcos útja)
A közlekedési lámpa szimbóluma jól rávilágít az önmegfigyelés lényegére. A sportteljesítmény kicsit olyan, mint az autóvezetés. Mikor vezetünk, nem gondolunk a vezetés mechanizmusaira vagy technikáira. Mikor megérkezünk egy közlekedési lámpához, csak akkor mehetünk tovább, ha zöld. Ha jól játszunk, akkor nem szükséges, hogy azon gondolkozzon, hogy éppen, hogyan játszik. Ha a közlekedési lámpa sárga, meg kell állnunk, és alaposan ellenőriznünk kell, hogy elég biztonságos-e, ha most elindulunk. És ha a lámpa piros, akkor meg kell állnunk.
Mindenkinek van saját közlekedési lámpája. Figyeljük, meg, hogy ezek a jelzések milyen hatással vannak az aktivációs szintünkre, a viselkedési mintáinkra, a “belső párbeszédeinkre” és a fókuszképességünkre. Így, ha tudatában vagyunk annak, hogy a lámpáink mikor váltanak zöldből sárgára, és ezt elég korán felismerjük, akkor könnyebben tudunk majd reagálni. Ha nem vesszük észre a lámpát, csak ha már piros, akkor már sokkal nehezebb ez a folyamat. Tehát ezek a lámpák főként arra szolgálnak, hogy jelezzék, hogy hogyan éljük meg az adott helyzetet.
Piros lámpa: elakadtam, leblokkoltam, történt valami a környezetemben, vagy bennem (esetleg az ellenfél, a bírók, stb.) és kiestem a helyzetből… hogy találok vissza?
Sárga lámpa: döntéshelyzetben vagyok, vajon hogyan tovább, pár pillanatra nem tudok koncentrálni, most mit kell tennem? néhány pillanatom van, hogy átgondoljam a helyzetet…, vajon most biztonságos? mehetek tovább?
Zöld lámpa: minden rendben van, úgy teljesítek, ahogyan én azt szeretném, jól teljesítek, nem kell azon gondolkozom, hogy mindezt hogyan teszem.