A hétvégén Klágenfurtban volt az 2010-2011-es idény első WDF fordulója. Hagyományosan sok magyarral és meglepően magasan kvalifikált egyéb országbelivel. Példaként a későbbi győztes a legelőkelőbb helyen kvalifikált német, Marco Puls is ott volt. De volt ott Szlovén, Ír, Szlovák, nemzetiségű játékos is és mindenhonnan a válogatott szintű játékosok érkeztek.
Az új felkészülési módszeremnek köszönhetően, nagy tervekkel és kiváló lelkiállapotban érkeztem meg Klágenfurtba. Feleségemmel az oldalamon feltöltődésként bejártuk a várost és láttunk sok nagyon szép helyet. Erről később részletesen beszámolok.
{jcomments on}
Egy kicsit mindenkit meglepett hogy 1 órával később kezdődik a verseny, hiszen a plakáton 10:00-volt kiírva. Mint később kiderült a részletes verseny kiírásban azonban már 11:00-át írtak kezdéshez.
Nem okozott különösebb problémát csak a bemelegítést és a ráhangolódást egy kicsit át kellet variálnom. Az első két mérkőzésem nem okozott gondot. Összeszedett és pontos voltam 4:0-ra hoztam mind a két mérkőzést. Jöttek a triplák, az 5-6 körök és a duplákat is megoldottam 2-3 nyílból maximum.
A 16 közé jutásért egy olyan játékos következett akit már régóta ismerek. Josef Kraus a sógorok kiválósága, aki megnyerte az idei bécsi WDF versenyt. Rá készültem ahogy kell és tudtam az első leg sok mindent eldönthet . Én kezdtem, és nem rosszul, de Josef dobhatott először kiszállóra. Dupla 14-re dobott az utolsó nyilával de dupla 9-re sikeredett. Magabiztosan odaálltam és az 52-nél rádobtam a 12-es kerekítőre. Ahogy az a nagykönyvben megvan írva kövér tripla 12-es, és fordulok a dupla 8-ra amikor látom hogy az író letörli a táblát.
Na itt történt az aminek nem szabadott volna, de én ilyen helyzetben még nem voltam. Egy pillanat alatt elöntött az ingerültség és nem értettem mi a helyzet. Josef is és a mögöttem állók is hangosan mondták az írónak meg nekem, hogy a Josefnek még maradt 10 pontja és nem nyerte a leget, és hogy én nyugodjak meg. Hát nem sikerült. Próbáltam lélegezni és koncentrálni, de a következő két nyíl a dupla 8 mellé szállt és természetesen Josef első nyílra kidobta a dupla 5-t.
Ez nem sokat segített a fejemen, de arra elég volt a hogy a triplák jöttek mint ha muszáj lenne. Koncentrációval nem volt baj és az 5-ik körben már dupla 18-ra dobtam, amikor is higgadtság kellet volna, ami nem volt. Egyáltalán nem volt. El is dobálgattam a 18-ra míg Josef ki nem szállt. Ekkor úgy gondoltam egy minden mindegy alapon oda rakom magam és hoztam a 3-ik leget, de a higgadtság csak nem akart megjönni. Ezt Josef ki is használta és szép játékkal megnyerte a következő 2 leget úgy hogy ott is én dobtam először kiszállóra.
Nagyon csalódott voltam. Éreztem hogy a felkészülésem jó, sokat fejlődtem mégis vesztesként kell elhagynom a játékteret. És ekkor a többiek rám szóltak hogy miért kesergek hiszen jól játszottam. Sokan mondták hogy rengeteg triplát dobtam és nem voltam alárendelt egyáltalán. Kb 15 perc kellet hogy lehiggadjak és át gondoljam a dolgokat és elkezdtem azt érezni hogy én ezzel a vereséggel igazából győztem. Oda is mentem a fiatal zirci játékoshoz aki a hibát vétette az első legben, és bocsánatot kértem tőle ha idegességemben megbántottam egyáltalán, de elmagyaráztam hogy a vereségről nem ő hanem ÉN tehetek. Nekem kellet volna ezt kezelni tudni és fölülkerekedni ezen a helyzeten. De higgye el nekem én ezzel a vereséggel győztem.
Győztem, mert tanultam belőle. Megtanultam, hogy az új edzés módszer és felkészülés eredményes és ezt tovább kell csinálnom. Megtanultam, hogy képes vagyok szorult helyzetben oda tenni magam és ha lehiggadok, akkor egy ilyen kaliberű játékos ellen is tudok majd fordítani. És megtapasztaltam egy olyan szituációt, amit meg kell tanulnom kezelni, hogy legközelebb a táblánál is én legyek a GYŐZTES.