Azt hiszem, a címben mindent leírtam, amiről ez a hétvége szólt Győrben. A steel egyéni OB hatodik fordulója szikrázó csatákat hozott mind a férfi, mind pedig női vonalon, melynek a vége az lett, hogy az urak mezőnyében továbbra is nyílt a harc az aranyéremért. Penge újfent a döntőbe jutott, de sajnos a szerencse ezúttal sem neki kedvezett. Ám, hogy miként is zajlott az a hétvége, erről beszéljen maga, az érintett.
Deja-vu-m van, két éve ugyanez volt a feladat…
A győri hétvégének nagy elánnal álltam neki. Túl voltam egy PDC European Tour kvalifikációs hétvégén, ami sok pozitív dolgot hozott, de azért kicsit csalódott voltam a Nándi ellen elvesztett döntő miatt. Megpróbáltam tehát minden idegszálammal arra koncentrálni, hogy minél magabiztosabban tudjak játszani, és helyenként ezt egy kicsit túlzásba is vittem.
Egész nap kettőség volt a játékomban. Általában véve a tömeg nagyon jól ment. A legjobb tizenhattól kezdve szinte csak kizárólag 100 felett volt az első kilencnyilas átlagom, ami azt jelenti, hogy négy kör végén szinte mindig kiszállón voltam. Rá is dobtam majd minden mérkőzésemen, sőt volt olyan, ahol többször is rámentem a négykörösre.
A gond ott kezdődött, amikor a kerekítő triplákat vagy szimplákat kellett dobni. Itt sajnos rendszeresen hibáztam, volt olyan, amikor többször is. A duplák sem mentek igazán jól. El is kezdtem inkább kiállni a duplák előtt, hátha akkor jobban oda tudok rájuk koncentrálni.
Az elődöntőig nem is volt ebből akkora gond, de Rucska Józsi ellen már még jobban oda kellett figyelnem. Az utóbbi időben Józsi rettenetesen összeszedett játékot mutatott, főleg az előző fordulóban, ahol a döntőben például parádésan játszott. Az a játék megérdemelte volna a győzelmet, de a hibákat Taki könyörtelenül kihasználta.
Mindent elmond a mérkőzés színvonaláról, hogy a lejátszott nyolc legből egy négykörös, két ötkörös, két hatkörös, egy hétkörös és egy tizenegy körös leg kellett a győzelemhez. Hozzátenném, hogy a tizenegy körös legben már a hatodik körben mind a ketten duplára dobtunk. Félelmetesen jól dobtuk a tömeget, le a kalappal Józsi előtt.
Azért már ezen a mérkőzésen is voltak gondjaim a kerekítőkkel és ugye a harminchárom nyílból befejezett leg mutatta, hogy a dupla sincsen teljesen rendben.
A Taki elleni döntőben az volt a terv, hogy ugyanezt a tömeget kell produkálnom, és akkor talán lesz időm a duplákra. Az első szettben parádésan kezdtem. Hatkörös, majd egy ötkörös és máris 2-0 volt ide. Ezután viszont elfogyott a tripla. A következő két legben összesen hármat sikerült dobnom, és ez annyira megzavart, hogy a negyedik legben még a kerekítőket sem találtam el, pedig lent voltam kiszállón. Taki ekkor – jó szokásához híven – könyörtelenül kihasználta ezeket a hibáimat, és hiába kezdtem jól a következő leget, a kerekítő triplák csak nem akartak jönni és a duplát is hibáztam. Erre Taki 113-ról ki is szállt a hatodik körben.
Mondom: „Sebaj! Kezdjük újra!” Két hatkörössel megint 2-0 ide. A következő legben hiába dobok rá az ötödik körben a duplára, elrontom, Taki meg kicsapja és odarak még két ötköröst, ami valljuk be bravúros, én meg elkezdtem kifogyni a munícióból. Ki is kértem gyorsan a szünetet, hogy rendezni tudjam a fejemben a dolgokat. Rettentően bosszantottak a kihagyott lehetőségek. Nem ehhez voltam szokva magamtól, és ezen nem is igazán tudtam túltenni magam. Ennek ellenére valahogy mindig odakeveredtem a kiszállóhoz vagy a duplához, de mindig hibáztam is, vagy a kerekítőt vagy magát a duplát. Taki meg nem az a játékos, aki ezt a sanszot kihagyja és nem is tette. Az előnye birtokában, nyugodtan és kíméletlenül bedobálta a lehetőségeit, így pedig teljesen megérdemelten nyert.
Most úgy állunk, hogy majdnem ugyanaz a helyzet, mint két évvel ezelőtt, amikor az utolsó forduló előtt – ami szintén Győrben volt – csak akkor lehettem bajnok, ha megnyerem a fordulót. Mivel akkor Takival egy ágon voltunk (ő volt az első, én meg a harmadik) tudtuk, hogy az elődöntőben dőlhet el a dolog, ahol végül én nyertem. Annyi nehezítés volt még benne, hogy nekem mindenképpen nyernem kellett, Takinak viszont elég lett volna, ha én kikapok a döntőben. Most mind a kettőnknek az hozhatja meg a bajnoki címet, ha megnyeri a versenyt vagy a másik betlizik közben. Én nem szándékozom, inkább megismételném a két évvel ezelőtti eredményt!