Csúcsteljesítmény pszichológiai jellemzői 1. rész

1. A csúcsteljesítmény áttekintése

– Egy felmérés során, ahol az olimpikonok mentális, fizikai és technikai felkészültségét vizsgálták, azt találták, hogy egyedül a mentális felkészültség az a faktor, amely szignifikánsan előrejelzi az elért sikereket (Orlick & Partington, 1988). Ráadásul, egy másik, profi baseballjátékosokkal végzett vizsgálat (Smith & Christensen, 1995) is azt mutatja, hogy a pszichológiai készségek, és nem a fizikaiak azok, amelyek szignifikánsan előrejelzik a dobási teljesítményt.

– Ha a pszichés aspektus ennyire fontos a teljesítmény szempontjából, akkor talán a csúcsteljesítmény során is létezik, egy ideális, belső pszichológiai atmoszféra.

2. A csúcsteljesítmény pszichológiai profilja

– Ravizza (1977) kiterjedt vizsgálatot folytatott a szubjektív élmények tekintetében, amit a sportolók az ilyen nagyszerű pillanatokban átélnek. 20-20 különböző szinteken versenyző, férfi és női sportolóval készített interjút, 12 sportágat érintve. A sportolók több, mint 80%-a a következő élményekről számolt be:
· A félelem hiánya- nem félnek a hibázástól
· Nem gondolnak a teljesítményre és az eredményre
· A tevékenységbe való teljes „elmerülés”
· Korlátozott figyelmi fókusz
· Erőlködés nélküli teljesítmény- nem kikényszerített
· A teljes kontroll érzése
· Idői/téri dezorientáció
· A világot integráltnak és egységesnek észleli
· Egyedülálló, pillanatnyi és akaratlan élmény

– Loehr: a jó teljesítmény valószínűsége növelhető, ha a következő érzéseket sikerül kiváltani és fenntartani: magas energia (kihívás, inspiráció, determináció, intenzitás); szórakozás és öröm; nyomás hiánya (alacsony szorongás); optimizmus és pozitivitás; mentális higgadtság; magabiztosság; nagyfokú koncentráltság és kontrollérzés.
– Garfield: (Garfield & Bennett, 1984) 8 mentális és fizikai feltételt azonosított, amelyek ezeket a pillanatokat jellemzik: mentálisan és fizikailag relaxált, magabiztos/optimista, a jelenre koncentrál, energikus, rendkívüli és szokatlan tudatosság, kontrollérzés, és annak az érzése, hogy képes teljesen elzárkózni a külső környezettől és a külső zavaró ingerektől.
– Cohn, 1991: különböző szinten lévő versenyzőket vizsgáltak, és a következő faktorokat azonosították a csúcsteljesítménnyel kapcsolatban:
· Szűk figyelmi fókusz, különösképpen egy specifikus gondolatra vagy cselekedetre
· Az automatikus és erőfeszítések nélküli tevékenység érzése- a jelenbe való teljes beolvadás
· Az érzelmek, gondolatok és az arousal feletti kontroll érzése
· Nagyfokú magabiztosság
· A félelem hiánya
· Fizikálisan és mentálisan is relaxált állapot

– Privette és Bundrick (1997): egyszerű sportolók csúcsteljesítményhez, átlagos teljesítményhez és hibázásokhoz kapcsolódó mentális állapotát hasonlította össze. Úgy találták, hogy a csúcsteljesítmény sokkal önbeteljesítőbb, mint az átlagos vagy a hibás, illetve játékosabb és könnyedebb, mint az elrontott teljesítmény. Ez az állapotot elnevezték „csúcsteljesítmény diád”-nak, amely tartalmazza egyrészt a tevékenységre való teljes fókuszt, másrészt azt az állapotot, amelyet úgy írhatunk, le, hogy „az én áramlásban”. Tehát a csúcsteljesítmény személyes jelentősséggel bír, jutalmazó értékű és önbeteljesítő.

– A csúcsteljesítménnyel kapcsolatban gyakran asszociálódik a flow- állapot. Csíkszentmihályi (1985) szerint a flow az alapja a belsőleg motivált tapasztalatoknak vagy az önjutalmazó tevékenységeknek. Ez az az állapot, „amelybe az emberek annyira beleolvadnak, hogy úgy tűnik, hogy semmi nem tudja őket kizökkenteni” (Csíkszentmihályi, 1990). A flow nem analóg a csúcsteljesítménnyel. Valaki lehet flowban, de ez nem szükségszerűen jár együtt csúcsteljesítménnyel, azonban ha egy sportoló a legjobban teljesít, akkor úgy tűnik, hogy flow- állapotban van.

– Jackson és Roberts (1992) szerint a flow egyfajta előjele vagy megalapozó folyamata a csúcsteljesítménynek. A flow- állapot 9 dimenzióját írták le. Amikor egy sportoló flowban van, a következőket éli át:
1. A helyzet által támasztott kihívások összhangban vannak a sportoló képességeivel, és ez az összhang a sportoló személyét tekintve magas valósul meg.
2. A tevékenység és a tudatosság egybeolvad, ezáltal a mozdulatot erőfeszítés nélkülinek érzékeli, és a sportoló nem tekinti magát különállónak a tevékenységtől.
3. A célok teljesen világosak: tisztán látják, hogy kinek mit kell tennie
4. Egyértelmű visszajelzést kap arról, hogy jó, amit csinált
5. Kizárólag csak az adott feladatra koncentrál.
6. Egyfajta paradox kontrollérzés jellemző, hiszen anélkül képes a kontrollra, hogy aktívan próbálná a kontrollérzést elérni. Teljesen tisztában van a teljes kontrollal, amit gyakorol, és erőfeszítések nélkül és a hibától való félelem nélkül cselekszik.
7. Az öntudatosság hiánya, miáltal tudatában van ugyan a teljesítményének, mégsem értékeli önmagát folyamatosan.
8. Az időélmény megváltozik: úgy tűnik, mintha teljesen le- vagy felgyorsulna.
9. Egy teljesen öncélú állapot, amelyben a tevékenység élvezhető, és a részvétel önmagában is jutalmazó jellegű.
 

Forrás: www.sportpszicho.blog.hu

 

Hozzászólások

By | 2010-12-01T14:36:27+00:00 december 1st, 2010|Sport Pszihé|

About the Author:

Leave A Comment