Egy héttel ezelőtt indítottuk el ezt a sorozatot, amelyben Palit faggatjuk arról, hogyan is tud megfelelő módon üzemi hőmérsékletre kerülni egy verseny előtt. Múltkor még csak az alapokat fektettük le, most viszont már ideje volt ráérdeklődnünk arra is, hogyan haladt versenyzőnk az előző párbeszédünk óta eltelt időben. Helyzetjelentésünk következik…
Á.: Eltelt egy hét az előző beszélgetésünk óta. Hogyan kezdtél neki a mostani felkészülésednek? Vannak esetleg ilyenkor bizonyos megszokott „rituálék”, amelyeket sohasem hagysz ki, mielőtt nekivágsz egy edzésnek?
P.: Ez a felkészülés egy kicsit más, mint amilyenek az eddigiek voltak. Azon a bizonyos döntőn a nem megfelelő mentális állapot és a túl nagy akarás következménye volt az, hogy teljesen szétesett a játékom. Fizikálisan is fájt, és még technikailag sem voltam ura a dobásoknak. Ezért ezzel kezdtem a felkészülést. Majd két hétig szinte csak azzal foglalkoztam, hogy jól dobjam el a nyilat, ne billegjen, és nagyjából oda menjen, ahová célzok. Ha valaki visszanézi a felvételt, akkor jól hallja, hogy Ziegenhám Medárd is észrevette, miszerint „nagyon csúnyán” dobok. És ez nem az eredményességre vonatkozott, hanem ennek a folyománya volt. Amúgy mindig ezzel kezdem a felkészülést, csak most ez hangsúlyosabb volt a szokásosnál. Mindig van mit csiszolni rajta.
Az edzésem első 30 perce a bemelegítés. Ha ezt nevezhetjük „rituálénak”, akkor az. 🙂 A gimnasztika után (pl.: a kar és csukló bemelegítése) a dobások értéke nem számít, csak az, hogy minden izmom megfelelően karban legyen tartva és utána megtaláljam a ritmusomat. Sokan nekiállnak rögtön 170-ezni meg 501-et játszani fejben, de nem figyelnek arra, hogy mind a derekuk, mind pedig a kezük kellően alaphőmérsékleten legyen, valamint fejben is tökéletesen ráhangolódjanak a helyre, meg a körülményekre egyaránt.
Á.: Mik azok a legfontosabb csomópontok, amelyekre szerinted még jobban rá kellett koncentrálnod az utolsó versenyed óta? Azt már múltkor is mondtad, hogy ki szoktad elemezni a játékodat. Milyen gyenge pontokat fedeztél fel benne, és hogyan tudod ezeket kiküszöbölni?
P.: Mint már korábban is elmondtam, mindig visszanézem a játékomat, ha tehetem. Itt most egyértelműen az látszott, hogy a szektorbizonytalanság volt az egyik ok, ami a vesztemet okozta. A másik pedig az, hogy a kiszállóknál nagy volt a szórás. Például: dobtam D10-re egy külsőt, majd egy nagyon nagy belsőt. Ezek voltak az elsődleges pontok, amiken javítani kellett/kell, és ez adja a gyakorlataim 70-80 százalékát.
Á.: Jelenleg mik azok a játékelemek, amiket a legtöbbet gyakorolsz, amikor a tábla elé állsz, és pillanatnyilag hogyan érzed a játékodat? Ha mondjuk most állnál tábla elé a döntőben, mit csinálnál másképpen, mint a legutóbbi versenyen?
P.: Most tartok ott, hogy kezdek nagyobb hangsúlyt fektetni az 501-es játékra. Próbálgatom, hogy a gyakorlatok hogyan válnak be ebben a szisztémában. Még mindig a technikai finomítások és a gyakorlatok teszik ki az edzések túlnyomó részét, de a végén rendszeresen játszom levezetésnek 501-es játékokat. Próbálok koncentrálni, megtalálni a ritmust, és persze a szektorbiztonságra figyelni. Az a feladat, hogy lehetőleg négy kör után már 200 pont alatt legyek.
Ha most lennék a döntőben, akkor inkább előtte koncentrálnék arra, hogy már csak egy feladat van előttem, ami teljes odafigyelést követel, így alá kell merülnöm, hogy kizárjak minden zavaró tényezőt. A mérkőzésen már úgyis az történik, amit a fejem enged, hogy megtörténjen.