Ezt a filmet minden sport rajongónak ajánlom! Főleg azoknak, akik a sportban elsődlegesen nem a csillogást, hanem a sport eredményt/eredményességet és az oda vezető utat értékeli!
Ez a story, mint minden valamire való sport film, egy igaz történet!
Mivel amerikai film természetesen megtaláljuk benne a szokásos sablonokat:
– Egy hátrányos helyzetű fiú, családi tragédia miatt
– Egy testvér aki minden csak nem példakép
– Egy anya aki nem tudja eldönteni hogy hogyan viszonyuljon a két teljesen különböző fiához
– Egy visszavonult edző aki szintén komoly tragédiát él át és az alkoholhoz nyúl vigasztalásként
– stb.,
De nincs is ezzel semmi baj, hiszen az élet sokszor így adja meg a lehetőséget és a lökést egyeseknek a kitörésre.
De ez a film teljesen más, mint az általam eddig látott sportfilm.
A film üzenete első ránézésre a szokásos. Ha tehetséged van és kitartóan edzel és küzdesz, akkor elérheted a vágyaidat! De a film komolyan foglalkozik azzal, hogy a sport nem csak a győzelemről szól, hanem a kitűzött célról, és az adott sportban elérhető tökéletességről!
Mivel a film a futásról szól, azok akik még nem futottak, egy kicsit nehezebben tudáka elképzelni azt a tökéletes érzést amikor a holtponton túl vagy és egyszerűen visz magával a tested és csak élvezed a futást! Úgy lehet ezt elképzelni milyen érzés, mint amikor az anyósülésen ülsz és a nagy sebességgel száguldó autóban te kinézel és gyönyörködsz a tájban de itt ez futás közben történik veled!
De miért is írok egy dartsos oldalon egy másik sportról szóló filmről?
Azért mert ezek a dolgok, ezek az élmények a Dartsban is megvannak. Mindenkinek meg kell legyen az az érzés a mivel eléri azt, hogy ezt a sportot tovább és tovább csinálja. Mindenkinek vannak céljai, ami nem feltétlenül egy bajnokság vagy egy trófea megnyerése, és azokat kell elérni. A filmben leírt érzés, amikor tökéletes dolog történik veled, nekem egy szer már megvolt!
2006-ban a magyarországi WDF versenyen még a Contactban! Megpróbálom leírni azt az elődöntőt, amit egy török fiatalember ellen játszottam! Akkoriban még nem színpadon játszották az elődöntőket. Próbáld meg elképzelni azt, hogy ott állsz a dobóvonalnál, és mögötted kb. 3 méterre 40-50 ember áll és a nagy része neked szurkol. Minden nagyobb, 100 fölötti dobást kiabálás és taps szurkolás követ akár te akár az ellenfeled követi azt el! Minden kiszálló után ordítás és adrenalin, ami mait csak még jobban hajt előre a véred! Rózsaszín köd borul rád és amikor a dobó vonal mögé állsz egyszerűen eltűnik minden. Csak te és a tábla létezik semmi más, és amikor végzel a három nyíllal azt hallod, hogy mögötted megőrül a nép és szurkol! Ez az az érzés amit én szeretnék még nagyon sokszor átélni és ami az én véleményem szerint hasonlít ahhoz az érzéshez ami a film középpontjában áll.
Próbáltam nem lelőni a poént és remélem mindenkinek tetszeni fog ez a jó kis film!